A rámült esős reggel
hűvös szele döfköd,
szívem fele nem jár,
oly kellemes mégis,
arra ébredni,
hogy ma is szeretlek.
A lágyan szedett betűk,
a szép szavak hozzád,
a sok széphez
túl kevesek már,
belém-ivódott
szereteted lángja
vörös bársonnyal fed,
ahogy alkonyatkor
a felhő-fátyolok
nyugaton az eget.
Mindig el tudsz vinni,
ha csak egy pillantás,
ha csak egy mosoly,
sóhajaim hosszan
vájnak folyó-medret,
mindig elviszel
egy kiválasztott csókot,
s megtalálom mindig
tavaszom így benned.