Elbukott az ember, törvénye mit sem ér
A hazátlan nyomorult mind itt toporog
Szeggel általverve lábfej és a tenyér
Szemébe száradt a könny, s fára, ami vér csorog
Honom nincs már föld átkozott színén
Jöttem, mert jönnöm kellett terv szerint
S ím előttem, ki harminc pénzért kimért
Csókkal köszöntött, hányadszor, megint
S szeretnem őt már csak részvéttel lehet
Fán függve föld alá szállt örök sötétbe,
Megelőzvén utána hajló lelkemet
Ki mondja meg, meddig tart, s mikor lészen vége?
Borulat ölelget, s förtelmes szél fújja
Ím, ez kilencedik órája a napnak
Szálfám inog, játszik véle vihar ujja
A hollók alábbszállva szememben kutatnak
Üres, sivár lett a hely, a tűz végleg kialudt
Míg köröttem e kettő tusáját vívja csendben
Egyszerre ajkamra tolul vér-bugyogva daluk:
Abba, atyám, mondd, miért hagytál el engem…?
A világ megölt, kit Teérted szerettem
Nincs immár senkim, ki halnom visszatart
Salakká lett szívem haragvó kezedben
De szavad reményt ad, bevégzi, mit akar
Hogy támad a halálból egy más vigasz
Csúf végzetre égzengés lesz, földindulás
S nem múlik el pont sem, abból, mi igaz
Hanem elkezd gyűlni, s naggyá lesz a tudás
2008-03-22
Online látogatók:
Látogató: 187
Regisztrált: 0
Kereső robot: 40 
Összes: 227
