Fáradt vagyok Kincsem…
Már látod, könnyem sincsen,
Hisz elvitte mind az éj,
S azt mondta: "Remélj, remélj!"
Álmodnék álmot, ha lehet,
De ember többet nem tehet,
Csak vár és hisz tovább,
Hogy a szép túlélje sorsát.
Fáradt vagyok Kincsem…
Oly zavaros előttem minden,
Melyhez értelmem fel nem ér,
Ha szívembe bánat tér.
Majd megnyugszom általad,
Csak nyugalmam kívánjad.
Hát… álomra hajtom fejem,
S Te szeress, szeress engem.