Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Örök habok

, 370 olvasás, hartmann , 0 hozzászólás

Szerelem

Bekúsztál a fülembe, mint egy dallam
Nincs nap mikor ne azt halljam
És én újra hiszékeny és naiv lettem
Egy új falat építettél fel bennem
Már megint egy más -világban keltem fel
Dörmögve szólnak színek, türve tűnnek el
Hullámok közt a habok
Életek, az örök rabok.
Fal a világ és köztem
Ez az ami ágaskodik bennem
Mint egy megvadult ló a Szerelem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: hartmann
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 188
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 208
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2223 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz