Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Egyedül (pillanatkép)

, 467 olvasás, P.Palffy_Julianna , 16 hozzászólás

Gondolat

… kavarogtak benne az érzések, a bizonytalanság.
Nem tudta már, hogy mi a jó és mi a rossz, hetek óta nem találta a helyét. Magányra, időre és gondolkodásra volt szüksége.

Elindult. Nem tudta merre jár, csak egy olyan helyet keresett, ahol Ég és Föld között lebeghet.
Órák után lelt rá valahol egy erdő szélén, ahonnan tisztán lehetett látni a fényeket, a várost. Félelmetesnek kellett volna éreznie, hiszen közel-távol sehol senki nem járt, de ilyen nyugalomra és csendre vágyott.
Talált egy kiálló szikladarabot, arra ült le. Maga köré csavarta a kocsiból a plédet és szabadjára engedte a gondolatait. Lehajtotta a fejét, hagyta, hogy a könnyei eleredjenek. Hagyta, hadd mossa ki belőle az elmúlt hetek gyötrődéseit. Hagyta, hogy a szél körbeölelje, hogy a szíve megnyíljon, hogy a körmei heget vájjanak a tenyerébe. Hagyta, hogy bekerítse a fájdalom újra és újra. Halkan sírt és hosszan. Nem hallhatta senki és nem volt mellette senki, aki megvigasztalhatta volna.
Tudta, nagyon hamar eljön az idő amikor el kell döntenie mit tegyen, de a mérleget még nem készítette el. Nem merte elkészíteni. Még nem volt ereje hozzá.

Lassan leereszkedett a köd és alattomosan bebújt a takaró alá, szinte megfagyasztotta. A sós könnyek az arcát marták, a gondolatai a szívét égették. Az egész teste elgémberedett, de nem érdekelte, a hideg már úgy átjárta, hogy nem érezte a fájdalmat.
Csak belül fájt, csak belül reszketett…


2007

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Próza
· Írta: P.Palffy_Julianna
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 212
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 242
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1798 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz