Keresem hozzád az utat
Pőrén, ruhátlanul,
Álldogálva percekig
A kereszteződésnél tanácstalanul.
Istenem! "Mi atyánk,
Ki vagy a mennyekbe,"
Én keresem, de az út nem talál!
Mondd Életem mitől félsz?
Megbántottak? Beléd rúgtak?
Nem számít, ne félj!
Torta vagyok, kisujjaddal
Belém nyalhatsz,
Ma, és
Holnap, és…
Holnapután,…
És majd… egyszer!
Mindég csak egy picikét,
Hogy meg ne feküdje érzékeny
Gyomrodat.
Labda vagyok, belém rúghatsz.
Fáj?! Üvölts!,
Rúgj, hogy lábad nyomán kapuba
Találj.
Fal vagyok. Lebonthatsz.
Téglánként elrakosgathatsz.
Építesz? Rombolhatsz!
Házakat is vakolhatsz.
Busz vagyok, vezethetsz.
Kerék szárnyaimmal repülhetsz.
Menekülsz? Menekülj!,
Csak félelmedbe ne merülj.
Fázol? Pilács vagyok, fáklya,
Beterít forró lángja.
Éget? Önts nyakon!, - ott
A dézsa víz, hadd folyjék zuhatagon.
Álmodsz? Álmodj!
Fáradt vagy? Aludj,
De azért fülelj, s halld meg,
Mit egy szerető szív súg.
Van kiút. Ébredj.
Én is félek,
De a való az igazi Éden.
Szeretsz? Szeress!
Nevetsz? Nevess!
Majd holnap,…
Majd holnapután,…
Majd… egyszer!
(Bp. 2008.03.08.)
Online látogatók:
Látogató: 205
Regisztrált: 0
Kereső robot: 42 
Összes: 247
