Navigáció


RSS: összes ·




Próza: A Csónakos

, 365 olvasás, kapolyi.gyorgy , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Az öreg halász, csíkos köpenyében csendesen ült az ablakmélyedés magányában kirekesztődve a világból, saját életterében. Az éles napsütésben a tenger tükörsima felszíne úgy verte vissza a fényt, jóformán ki sem tudta nyitni szemeit. Rekkenő volt a hőség, már izzadni sem volt mit. Eltompult lénye még küzdött a talpon maradásért, de tudta, ebből az egészből csak ő kerülhet ki vesztesen. Már nyelni sem tudott, úgy tapadt nyelve szájpadjához mint ami odanőtt. Görnyedten ült csónakja padozatán, hátát nekitámasztva az ülésdeszkának. Lassú gondolatai idéztek hűs erdei kirándulásokat, csobogó forrást, enyhet adó pillanatokat, de ezek az emlékek is fakóbban, töredezettebben jelentkeztek. Sűrűn lepte meg az álom, már nem is tudta mikor van ébren. Nem gyötörte sem éhség sem szomjúság. Nem érzett semmit.

Nagy belső nyugalom szállta meg, nem volt benne félelem vagy harag. Ő volt a semmi kékjében lebegő tollpihe. Ilyen lehet a születés előtti pillanat, érzések és érzelmek nélküli időzés, a tökéletes magány várakozó jelenléte.
Gondolatai feloldódtak és szétterültek a nagy víz csillogó felszínén, közönnyel élte át az átváltozás lassú és tapintatos érkezését, elfogadva a megváltoztathatatlant.
Az öreg halász csíkos köpenyében csendesen ült az ablakmélyedés magányában, kirekesztődve a világból, saját életterében. Néha megmozdította felsőtestét, ha nagyon nyomta a csónak ülőlapja. Kifejezéstelen tekintettel meredt ki a tárt ablakon, beszívta a víz sós szagát-a nagy vízét-ami az ő szemében az alatta húzódó kert helyett csillogott. Fáradt tekintetével kísérte a csónakját körülúszó cápauszonyokat, árgus szemekkel figyelték várták mikor zuhan ki végre Az öreg csak mérhetetlen magányát látta, hajója halk nyikorgását hallgatta.

Évek óta ült már az ablakfülkében, és figyelte a tengert. Nagyon messze járt mindentől amit jelennek-valóságnak hiszünk.
Az öreg csak ült az ablakban, ringatta a nagy víz, szakállát borzolta a sós szellő, figyelte a víztükör fényeinek játékát.
A cápauszonyok hangtalan siklása lekötötte minden figyelmét.
Régen volt, hogy hozzászólt valaki.
Aki tette, nem kapott választ.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Próza
· Írta: kapolyi.gyorgy
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 196
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 223
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.2079 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz