Mikor egy lant és egy hang ül a széken,
bokros szív nem marad kötőféken,
mikor tér kékje énekkel telis-telt,
napsugára süt arcon egy embert,
mikor egy koboz tobzódik kevélyen,
hadrendbe áll harcos, harcra készen,
mikor fidula-fán mászik fel a sámán,
akkor éltet Isten Téged, Zoltán.