Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Út

, 304 olvasás, Ymmy , 0 hozzászólás

Halál

Úszik az ágy velem
lebegek plafon és padló között;
oldalra fordítom fejem,
s kirepülök a párkány fölött …





Úszik az ágy velem
lebegek plafon és padló között;
oldalra fordítom fejem,
s kirepülök a párkány fölött.
Szférák zenéje fülembe zeng,
szivárvány ragyog a zeniten,
angyalok kara énekel,
csak nekem. Csak nekem!
Felhők szélén lógatom lábam,
sötét űr alattam,
mely nyomasztóan, lassan
és biztosan betakar.

Lázam van.
Bőröm alatt
férgek rágnak
szét.
Kiabálok és ordítok,
de hangom nem
viszi a szél.
Szörnyek vicsorogva
rontanak rám;
szemem becsukom,
de retinám mozivásznán
mind ott kuporog.

Nehéz, álomittas a lég,
tüdőm sejtjei fulladoznak:
OXIGÉNT! MÉG! MÉG!

Jaj! A pokol vár most rám!

Tüzében elpusztulok!

Szétfolyik testem anyaga,
majd elpárolog!


Ez nem álom… ez a valóság…

Lehet, már lelkem sincs.

S akkor most meghalok?

Megjegyzés: 2008. 02. 27.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Ymmy
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 198
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 232
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1439 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz