Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Most már csak

, 654 olvasás, Naptorony , 14 hozzászólás

Szerelem

Megesküdtem a szónak
hogy rabszolga leszek
hogy adjon egypár súlyos
láncból csavart képzetet
de hűtlen lettem
csaló asszony
verset írni
nem tudok
csak aprófát lángra
villantó törmelék
parázs.

Én mező akartam
lenni előtted
hogy drága nyomaid rajtam
billog legyenek
de lásd
lepereg rólam minden
mondatod.

Én átöleltelek
mint ujjak a kilincset
és ki-be nyitogattam benned
a hűség kapuját…

Ruhát varrtam emlékedre
magamban hogy
jólöltözött legyél
és fess
és tükrökre
páraszíveket rajzoltam
hogy nevess
csacskaságomon.

Megszámoltam ujjperceid
markod
szíved összeszorulását
ajkaid hevét hűs testemmel
oltottam csenddé.

De most már csak zúg a csend.

Most már csak
szeretlek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Naptorony
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 101
Regisztrált: 0
Kereső robot: 18
Összes: 119

Page generated in 0.0918 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz