Még látni a röppenő
szárnyas csapatnak
nap sugarán át
fény felé ívelő útját
…
Még hajnali harmaton
csusszan a gyermek
kiscipős lába
de látva a reggeli fényekben
bujkáló lombokon röppenő apró madárka
cseppnyi kis rezdületét
úgy tekint szét, mint mindenütt táruló
őzike szeméből ámuló
tavaszünnepi égi csodára
Még látni a röppenő
szárnyas csapatnak
nap sugarán át
fény felé ívelő útját
a kékszemű lányka önfeledt tánca
bűvöl a fűben száz kis bogárkát
hallgat a tücsök
füleli hangját a gyermeki dalnak…
és vaddisznó ballag egy ősi csapáson.
Még surran a gyíkocska
tisztást keresve
hogy napfény-melegre tárja ki bőrét
és sikkant a gyermek
mert bokor alatt lelt meg
egy fűszálon ballagó
kényelmes nyálkáján csusszanó
gyöngyházú csigabigát…