Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Padlás

, 442 olvasás, Haniel , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Recsegő lécek, fekete pókok, időrágta láda
Félszemű baba, foltozott mackó, s hintaszék lába
Hevernek szerte-szét, s néhány poros emlék
Régmúlt szerelmek, törött idő-kerék.

Dobozokba rejtett, hajdani dicsőség
Kezemben gyertya, lusta lánggal ég
Fényében dereng egy szellem, régi látomás
szól a kakukk óra: jő az álmodás.

S én zuhanok a kacatok közé, látok régi arcokat
Elfeledett ígéretet, véres harcokat
Kinyújtom kezem, ám hiába teszem: nem érek szívedig
Visszaszállok lassú széllel a porlepte lécekig.

Recsegnek a csontok, szaladnak a pókok, s bezár a láda
Alszik a félszemű baba, s a hintaszék falába
Tikk-takk, szól a kakukk: csak még egy vallomás
Padlásszoba minden lélek, kacat, s álmodás.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Haniel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 214
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 238
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1518 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz