Recsegő lécek, fekete pókok, időrágta láda
Félszemű baba, foltozott mackó, s hintaszék lába
Hevernek szerte-szét, s néhány poros emlék
Régmúlt szerelmek, törött idő-kerék.
Dobozokba rejtett, hajdani dicsőség
Kezemben gyertya, lusta lánggal ég
Fényében dereng egy szellem, régi látomás
szól a kakukk óra: jő az álmodás.
S én zuhanok a kacatok közé, látok régi arcokat
Elfeledett ígéretet, véres harcokat
Kinyújtom kezem, ám hiába teszem: nem érek szívedig
Visszaszállok lassú széllel a porlepte lécekig.
Recsegnek a csontok, szaladnak a pókok, s bezár a láda
Alszik a félszemű baba, s a hintaszék falába
Tikk-takk, szól a kakukk: csak még egy vallomás
Padlásszoba minden lélek, kacat, s álmodás.