Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szédelgő szirmok

, 777 olvasás, aquarius , 11 hozzászólás

Gondolat

Szerettem volna inni még kicsit
tiszta szavaid éltető cseppjeit.
Lágy harmatom voltál, de magához int
Téged mennybéli távolság megint.

Hiába ébred minden nap a Nap,
hervadó fejem a föld felé mutat,
szomorú száradás húzza szelíden,
lágy szellővel is a halál üzen.

Ha Te elmégy, én is elmegyek,
szárától elhaló vadvirág leszek.
Szélnek eresztem törtfehér álmaim',
szédelgő szirmok lepkeszárnyain.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: aquarius
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 329
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 353
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.3056 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz