Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Foma Muffin

, 409 olvasás, kapolyi.gyorgy , 6 hozzászólás

Abszurd

"… Középkorú, alacsony, zömök, szakállas férfi volt. Viseltes halinacsizmája, beletűrt sötétkék posztónadrágja legalább három számmal nagyobb volt a kelleténél, de így látta jónak, mert nagyszerűen alá lehetett öltözni, ha felvijjogtak az őszi szelek. Bárányszőr rövid kabátja megszalonnásodott az évek folyamán, és őszintén szólva avas zsírszagot árasztott, némi mahorka bűzzel keverve…"




Középkorú, alacsony, zömök, szakállas férfi volt. Viseltes halinacsizmája, beletűrt sötétkék posztónadrágja legalább három számmal nagyobb volt a kelleténél, de így látta jónak, mert nagyszerűen alá lehetett öltözni, ha felvijjogtak az őszi szelek. Bárányszőr rövid kabátja megszalonnásodott az évek folyamán, és őszintén szólva avas zsírszagot árasztott, némi mahorka bűzzel keverve. Foma egyedül élt, sok éve már, hogy szerelmes volt, de nem jutott a dolog házasságig. Mára meg túljutott a témán, örült ha békénhagyták. Nem volt különösebben iszákos, persze megitta a magáét, de mindig megőrizte maradék emberségét. Tulajdonképpen jól elvolt magába, megszokta az egyedüllétet, tán még idegesítette is volna, ha mellette téblábol egy nőszemély. Jól megvoltak ketten Ivánnal- a kutyájával.
Foma gyakran vadászott, óvatosan kellett tegye, mert nem tehette volna. Csapdákat helyezett ki a fák közé, hajnalonként gyűjtötte be a zsákmányt.
Egy havas hideg éjszaka történt, álmatlanul forgolódott a padon amin feküdt. Inkább felkelek, és körülnézek az éjszakában - mondta Ivánnak, aki készségesen sorakozott a nehéz faajtó előtt, várva az indulást. Farkasordító hideg volt, fehéren világított a hold. Lassan szívta be a pengeéles levegőt, de még így is majd végighasította torkát. Már megint átkozott hideg van-szólt Ivánhoz, aki magát összehúzva állt mellette, és láthatóan kellemetlenül érintette a valóság. Elindultak a fák között, talpuk alatt élesen reccsent a jeges hó. Lépéseik zajától riadtan megugrott egy éhségében kóborló farkas, és nagy zajjal elmenekült. A fák ágai mindenfelé recsegtek, törtek le a vastag jégbevonat súlyától. A mérhetetlen csend hatalmasan terpeszkedett a világra. Időnként feltámadt a szél, végigvágtatott a halál birodalmán, az összeverődő ágak csilingelő hangja vagy köszöntötte a szelet, vagy átkozta, Foma nem tudta kitalálni.
Egyszerre nagy fáradtságot és álmosságot érzett. Csizmáit ólomnehéznek, teste, súlya óriásira nőtt, az volt az érzése, mindjárt belenyomódik a jegesre fagyott talajba mint egy karó.
Kicsit megpihenek - gondolta, egy vén fa törzséhez vánszorgott, és nehézkesen lehuppant a hóra. Iván mellételepedett. A fának vetette hátát, és szándéka ellenére azonnal elaludt. Megérkezett a tavasz. Megjelentek az erdőkerülők, a vadászok, keresték Fomát, de sehol nem találták. Mivel napok múltán sem volt meg, elkezdték keresni az erdőben. Mindent átkutattak, de nem volt nyoma sem. Az egyik vén fatörzs tövében állt egy fának dőlt szikla, ami egészen meglepő módon egy ülő ember alakra emlékeztetett, lábának dőlő kutyával. Megbámulták a szokatlan formájú követ, de Fomát nem találták.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Novella
· Írta: kapolyi.gyorgy
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 209
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 231
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.6434 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz