Navigáció


RSS: összes ·




Vers: a szavak úgyis tovább állnak

, 493 olvasás, leguan , 21 hozzászólás

Abszurd

    ahogyan előre nézek
    szinte látom magam és
    minden mozdulat idegen
    nem kértem tőled hogy tanú légy
    így hát bátran hazudhatsz nekem
    ne félj a szavak úgyis tovább állnak
    ha már nem hisznek benned
    majd akkor zokoghatsz
    egy tegnapi fogason leng
    levedlett bőröm minden metszett
    fuvallat új bizonyság
    és régi eretnekség mert furcsa napok
    furcsa óráiban az a meleg
    baráti kéz szinte elérhetetlen
    vörös szirtek rácsai közt
    könny-faló skorpiók édes nászába
    csöppentem és nem üdvözöltek
    a hermafrodita fellegek
    csak tovább vonszolták piszkos
    gyomrukban egy mámoros monszun
    megannyi tervezettségét
    és átléptem a bogáncs-korláton
    a feltépett szemölcsök lengését kutatva
    de csak fordított messiások integettek
    s a szellő szétomló stigma cseppjeiket
    egy acélos sóhaj kelyhébe gyűjtötte
    s megkínált a hatástalan álmok
    biblikus szesztartományával
    és akkor végre elérkezett az
    energia meghatározó évszázada
    bauxit halmok erotikáján
    rettegett puma léptekkel vonta
    maga után egy bezápult élet
    hajdani dróthálózatát
    a ragyogó aréna
    vértől szörcsögő agónia-áriák
    ecchóitól remegett
    s immár földre hulltak mind
    a meghazudtolt szaru-pavilonok

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: leguan
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 196
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 217
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 1.3015 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz