Mennek némán, nem fogják egymás kezét,
a férfi, kicsit mindig előbbre lép
Éppen most szállt le macsó egekből,
duzzadó izmok, az arca jég
Mint főhős, névtelen cowboy filmeken,
keskeny a szemrés, feje gőgösen mered
Nem szól, igénye nincs fölös szavakra,
kitérnek előle a bölcsebb emberek
A lány nézi oldalról, rajongva,
amint lihegve mellette lohol
Csillogó trófea, kétes vadászszerencse,
csak a szeretet nincs már sehol
Hideg csók, hibernált érzelem,
kiporciózott kedvesnek hitt szavak,
deres glóriával büszke férfi-isten,
otromba vágyak a díszes máz alatt
Irigyen nézem e hűvös nyugalmat,
s a gyönyörű lány rajongó kék szemét
veszteseként annyi szerelem – csatának
amiből nekem csak fájdalom maradt
Romba dől azonnal minden stratégia,
mert soha nem tanulok semmiből,
amint megigéznek boszorkány- szemekkel,
lobog a láng, a védősánc ledől!
Elvérzek, érzéki duzzadó ajkakon,
elbukok, őrjítő kebleken, vállakon
Rajongón imádva, Szerelem-istenem
legyőzve, előttük hever már mindenem