…"Lüktet a természet, de hova vezet, ha kertészkedsz,
S gazdag dús hajtású virágoskertben reménykedsz?
Aszályra hegyezett a klíma,
Ez az egyetlen való, de szomorú doktrína".
Hol eleddig zöldült a sztyeppe,
S vidáman legelészett a kecske,
Átok szárazság szaglik,
S még az égig érő erdő is parázslik.
Időről időre
Csibész Tájfunok jönnek,
S a madarak ismét elköltöznek,
Váratlan hurrikánok zrikálnak,
Ott hol még embert sem találnak
A Cu-na-mik hangosan üzenve kiabálnak.
Nem vigyázol a környezetedre?
Hát majd kapkodsz hirtelen
Gondosan ügyelve pihegő lélegzetedre!
Emberből gyúrtak,
Ti csináltatok az ózonban lyukat!
S ha eddig a rákot a tengerből ismerted,
Felvilágosítva közlöm,
A közönyös napocska, bizony béklyót éget bőrödön,
S te már nem tudsz úrrá lenni a csökönyös csömörön.
Lüktet a természet, de hova vezet, ha kertészkedsz,
S gazdag dús hajtású virágoskertben reménykedsz?
Aszályra hegyezett a klíma,
Ez az egyetlen való, de szomorú doktrína.
|