Éjfél is elmúlt, s én újra
szökevény szavaim nyomát
kutatom. Talán ott ülnek
szemközt, a töltésen futó
kék vonaton egy szendergő
utas vállainak dőlve…
Éjfél is elmúlt, s én újra
szökevény szavaim nyomát
kutatom. Talán ott ülnek
szemközt, a töltésen futó
kék vonaton egy szendergő
utas vállainak dőlve,
hogy visszatérő álmába
színeket lopjanak. Vagy itt
vannak, egész a közelben.
Tán épp felszántják a kertem,
s a barázdákban úgy dőlnek
el, mint engedelmes, apró
magvak vetés idején. De
lehet, minden a helyén, csak
bennem keresik egymást a
kábultan szédelgő sorok.
Az éjszakára csillagos
pizsamát gombolok, s közben
néhány megkerült szavam
álmatag verssé ringatom,
s elgondolom, mint utazik
messzire tőlem a többi
egy kék, hangtalan vonaton.