Ágnes asszony a patakban
Szennyes kezét mossa-mossa,
De hiába, mert azt hagyta
Már örökre bemocskolta.
Beültették bársonyszékbe
Ígértek sok minden szépet,
Kitalálták: a kórházba
Gyógyszer helyett vegyünk széfet.
Nem baj az, ha a falvakban
Vizitdíjra nincsen pénz se,
Majd megoldjuk, orvos helyett
Jó a pénz a temetésre!
Nincs telefon, nincsen posta
Gyógyszertár sincs hét határban,
De ha volna, minek menne
szegény ember, ha nincs kártya!
Nincs ki a TB-t fizesse
Nincsen munka itt Északon
Segélyből él, s kimerülten
Minek üljön rendelőben?
Beteg vagyok én is értem
Miért is sír kicsiny népem
Nem kell ahhoz vénnek lenni
Hogy orvoshoz kelljen menni.
De mert pénztárcája üres,
Nem segít a szoc. pol. ügyes.
Átnéz rajta már mindenki
Elmegy hát magát felkötni!
De TE ezt ott fönt nem látod,
Nem gyötörnek a rémálmok!?
Az is csak a kis emberé
Nyilvántartás hozzá kevés.
Ágnes asszony ezt nem érti,
A vidéket Ö nem nézi.
Ha Ö beteg százan állnak,
Hogy bajára írt találnak.
De nagy baja lészen Néki,
Ha sok beteg majd megérti,
Hogy a sok "JÓ" mit Ö akar
Csak még nagyobb káoszt kavar.
Hogy jön majd ki a vidékre?
Fegyveresőr Őt kísérje!
Mert ha beteg is az ember,
Kiáltozni azért még mer.
Halld hát a szót, ott a székben
Jobb ha Te bújsz be a széfbe,
Mert ha a sok beteg ember
Fellázad és ellened mer…
Megnyeri a 3 igen
Elvérezhetsz a viziten.
Mehetsz majd a patak partra
Sátorozni, kivert kutya.
A kormánynak ha nem kellesz
Vizitdíjra Neked se lesz
Akkor talán beállsz közénk,
És meglátod, hogy nyög a nép!
Fentről lehet nagyot esni,
Érted se fog mentő menni.
Kis faluban csontod törik,
CT-re vársz… összeforrik.
NE akard, hogy ez így legyen,
Gondolkozz el a viziten!
Ne rémítsd tovább a népet,
Mosakodj be, s menj íziben.
Orvos volnál, tedd a dolgod,
próbáld meg, mit Neked adott,
Használd hát a diplomádat,
s nézd belülről a kórházat.
Egyébként csak mossa-mossa
Arcodat a szégyen mocska.
Hisz olyanról papolhattál,
Mit életben nem próbáltál.