Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Téves út

, 338 olvasás, Dinyo , 0 hozzászólás

Gondolat

Nem fognám most ezt a tollat,
s verset se nagyon írnék,
ha a zölddohányból mostanában
ily sokat nem szívnék.

Leírom most azt,
mi életem terheli.
Mely oly széttépett mostanság,
mint a pitbull-t, ki hergeli.

Az életem egy talány,
talán egy elcseszett álom.
A sittesek rögös útját
Én mezitlábbal járom.

Dehogy járok! Szaladok!
Gyorsvonatra szállok!
Majd utolsó percemben is
csak a megváltásra várok.

De mit is képzelődöm!?
Ki adna megváltást?
Hisz a villamosszék kattan,
és már érzem az áramlást.

De itt még nincsen vége!
Még van egy pillanat.
Miközben életem lepereg,
mint egy átkozott színdarab.

Rossz vonatra szálltam,
s ez a végállomás.
A kalauz szemében van már
a végső vallomás.

Ez a vonat innen már
sehova sem megy.
Az életemnek itt a vége
…3…2…1!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Dinyo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 351
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 381
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.3562 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz