A nővér kérte, hogy egy kicsit legyen türelemmel (mondván, biztosan ráér, s nem siet sehová, meg hát nincsenek is olyan sokan; megszámolta: hárman vannak) az orvos nemsokára foglalkozni fog vele is. Anyám megpróbált elhelyezkedni a kényelmetlen faszékek egyikébe, egy olyanba, amilyenek az orvosi rendelőkben szoktak lenni. A falon, egy plakáton, egy szemüveges szőke nő egy értékmegőrzőt nyitott ki és pajkosan somolygott (bizonyosan azért, mert sikerült is neki); mellette Leonardo Mona Lisája mosolygott vissza titokzatosan. Talált egy pikáns újságot is a napilapok között, amely anyámat kissé meglepte, ezért inkább visszahelyezte. Aztán nemsokára néhány veréb telepedett az ablakpárkányra, és peckesen járkálva zajosan követeltek valamit. A nővér három óra múlva kiadta a receptet, s azt mondta, hogy a doktor úr ma nem ér rá. Mostanában mintha másként mennének a dolgok, gondolta szegény édesanyám hazafelé menet.