Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Odaát voltam

, 361 olvasás, fefo , 11 hozzászólás

Gondolat

nem volt se nyár se tél
csak a holt világ
mutatta meg magát






Odaát voltam
nem egész holtan
ahol a fényben testesült a lélek
és áttetsző lepléről emlékek
hullottak szanaszét
s mint koldus az ezüstpénzt
kapkodták apró kis férgek

Tán engem is téptek
de bennem már nem volt érző ideg
mert testemet hideg
zúzmara lepte el

Odaát voltam
ahol a távolban
lobbanó fényektől megriadt paripák
vad szívdobbanását
lüktette a szél
nem volt se nyár se tél
csak a holt világ
mutatta meg magát

Odaát voltam
ahonnan gyorsan
eltűnik aki még teheti s van benne
egy kevés életerő
de menekülő
ösztönöm hiába ösztökélt
nem remélt örömmel töltött el az a világ
s mint gyermek a cirkuszi csuda-csodát
csak bámultam boldogan

Fájdalmak nélkül és végre már mankótlan
élveztem az öröm dús illatát

Odaát jártam
ahová vágytam
de könyörtelen kezek
életre vertek mint
megszökött rabokat a porkoláb
bordáim roppantak
tüdőmbe pumpáltak
rengeteg dúsított lélegzetet
hát nem lehetett maradnom odaát

Most fájdalmak kínoznak
megint csak tovább
kínoznak tovább.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: fefo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 339
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 371
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.3079 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz