nem volt se nyár se tél
csak a holt világ
mutatta meg magát
Odaát voltam
nem egész holtan
ahol a fényben testesült a lélek
és áttetsző lepléről emlékek
hullottak szanaszét
s mint koldus az ezüstpénzt
kapkodták apró kis férgek
Tán engem is téptek
de bennem már nem volt érző ideg
mert testemet hideg
zúzmara lepte el
Odaát voltam
ahol a távolban
lobbanó fényektől megriadt paripák
vad szívdobbanását
lüktette a szél
nem volt se nyár se tél
csak a holt világ
mutatta meg magát
Odaát voltam
ahonnan gyorsan
eltűnik aki még teheti s van benne
egy kevés életerő
de menekülő
ösztönöm hiába ösztökélt
nem remélt örömmel töltött el az a világ
s mint gyermek a cirkuszi csuda-csodát
csak bámultam boldogan
Fájdalmak nélkül és végre már mankótlan
élveztem az öröm dús illatát
Odaát jártam
ahová vágytam
de könyörtelen kezek
életre vertek mint
megszökött rabokat a porkoláb
bordáim roppantak
tüdőmbe pumpáltak
rengeteg dúsított lélegzetet
hát nem lehetett maradnom odaát
Most fájdalmak kínoznak
megint csak tovább
kínoznak tovább.