Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szerelmi vallomás

, 544 olvasás, zoliking , 2 hozzászólás

Szerelem

Mint ezer csillag fent az égen,
Olyan fénylőn ragyogsz nékem.
Én már csak a szerelmet érzem,
Fekszem itt és az eget nézem.

Merengve nézem a Hold udvarát,
Fényénél úgy gondolok újra rád,
Mint magára az ezüst égitestre:
Világot hozol a sötét estbe.

E fény vezérel, bármerre megyek,
Nem számítanak már völgyek, hegyek.
Csak egy ragyogó sugár az éjben,
Egy gyönyörű érzés, legbelül, mélyen.

Fekszem a hátamon, az eget nézem
Halkan motyogok sírásra készen.
S az éjszakába nem suttogok mást,
Csak ezt a halk szerelmi vallomást…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: zoliking
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 327
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 350
Jelenlévők:
 · Berpalota
 · gazzo


Page generated in 0.4512 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz