hajbókol az ősz s a tél szava
reménnyel várva a napsugarat
a hőst ki új életet tör
a fagyott holt vidék
lelkében zuzmarát
dédelgető pusztulatbűzös
vidékére
akár egy őrűlt-robogó
szénzabáló gőzös
minden éj kegyes halál
nappalunk lelket zabál
a teremtés a lét körforgása
adósággal nyomasztó juss
mi anyáról lányra száll majd
apáról fiúra marad
az italbolt panaszszaga
mi elnyom gumicsizmás
trágya s verejtékszagot
minden nyűgöt mit születés adott
az italbolt szaga maga a lét
a nyomor és küzdelem
izzó verejték
s mi és te
jó patrióták az italbolt pultján
cseppentjük magunkba a mámort
s izzadjuk ki létünk nyomorát
ahogy megfáradt felhő a jeges záport