Mikor Téged nézlek, szinte leáll a szívem,
S fájdalom tölti el, egész testem.
Arcomon, néma könnyek folynak végig,
Kire vágyom, az a kéz sosem érint.
S mit tehet a szív, mikor reménytelenül szerelmes?
De kit szeret, sosem viszonozza ezt?
Már csak azt kérem, a mosolyod legyen örök,
Mindig olyan, mit a szívemben őrzök.
Ha sírni látsz, mosolyogj szelíden rám,
Úgy én is elfelejtem, hogy ez az élet, fáj.
Utad mindig legyen boldog, és sikeres,
Tőled még azt is elfogadom, ha feledsz.
Megjegyzés: /2008.01.31./