Bágyadtan születünk,
könnyek közt életünk,
fáradtan meghalunk
s jajgatnak alattunk.
Vigadni-örülni?
Oly távoli ez.
Barátok, rokonok?
Most már nincsenek.
Zörgetni ajtókon
kop-kop-kop-jól hallom?!
Hamis hang volt…!
Fáradt az éj, s ha nappal jő,
felkelni a Nap már nem akar.
Örök sötétség, örök kárhozat,
pedig kezünkhöz vér nem tapad.
Tiszták vagyunk!
Vizünk a Holdsugár volt, mikor volt.
Mert mi tisztítson, most nincs:
Szennyesek tagjaink, s feketék álmaink;
lelkünk rab, kalickában őrzött kincs.
Farkasüvöltés hallik, gyönyörű hang,
de nekünk e dal szép nem lehet.
Testünk mázsás teher s földre teríti őt
a nagy Fekete.
Vonítanak a farkasok
S nem jön a Hold!
A Nap, a Hold csak volt.
S az ember sír, ha él
S az ember sír ha halni tér…