Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Körbe-körbe

, 383 olvasás, klebsiella , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Bágyadtan születünk,
könnyek közt életünk,
fáradtan meghalunk
s jajgatnak alattunk.
Vigadni-örülni?
Oly távoli ez.
Barátok, rokonok?
Most már nincsenek.
Zörgetni ajtókon
kop-kop-kop-jól hallom?!
Hamis hang volt…!

Fáradt az éj, s ha nappal jő,
felkelni a Nap már nem akar.
Örök sötétség, örök kárhozat,
pedig kezünkhöz vér nem tapad.

Tiszták vagyunk!

Vizünk a Holdsugár volt, mikor volt.
Mert mi tisztítson, most nincs:
Szennyesek tagjaink, s feketék álmaink;
lelkünk rab, kalickában őrzött kincs.

Farkasüvöltés hallik, gyönyörű hang,
de nekünk e dal szép nem lehet.
Testünk mázsás teher s földre teríti őt
a nagy Fekete.
Vonítanak a farkasok
S nem jön a Hold!

A Nap, a Hold csak volt.
S az ember sír, ha él
S az ember sír ha halni tér…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: klebsiella
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 91
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0695 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz