"… Nem itt az én helyem,
A mosolyod ragasztó,
Falba verem a fejem.
Nélküled nem beszélek a széllel…"
Nem az vagyok ki hajdan voltam,
Egy eszményi idillnek bókolok holtan.
Kérlek, űzz el magadtól,
Nem itt az én helyem,
A mosolyod ragasztó,
Falba verem a fejem.
Nélküled nem beszélek a széllel,
A semmi közepén éjjel, rágyújtok nagy kéjjel.
Gyere mesélj, mi visz át az Óperencián,
Néha úgy érzem, a kávémba kell cián,
Felpörget és elaltat,
De álmomban gondolatom feléd baktat.
Remélem, egy busszal megyünk haza,
Foglalj egy helyet,
Aztán soha többé nem ejtem ki neved,
Csak ha sírva kenem a vajas kenyeret.
|