Borús reggel köszöntött rám,
Könny áztatta át a kispárnám,
Az ablakon túl egy más világ,
De ő is borúsan köszöntött rám.
Az ég, mintha csak érezné,
Szívemben mekkora fájdalom ég,
Velem sírt ezen a reggelen,
S a földre eső permetez.
Lassan magamhoz térek,
A rossz álom odébbáll,
Kispárnám megszárad,
A nap is kisüt már.
Érzem, itt vagy,
Nem vagyok egyedül,
Az álom borús hangulatát,
Felváltja a derű.
Ajkad csókra nyílik,
Szám reá tapad,
Visszacsókollak,
Így köszöntöm eme
Édes-keserű hajnalt