mikor szárba
szökkent
a pajkos ifjúság
mikor égetett a láz
nem tudtam
hogy van hazám
megölték bennem
őseim jajszavát,
de elmúlt a nyár
s, ha fúj a szél
lombja arról mesél
hogy mennyire fáj
szembe fújja a port
a nyugati szél
ellopott életemből
lopjatok még
ha költő vagyok
hát sírhatok
köztetek én
hol a haza
és a magyar nép
megcsuklik hangom
úgy fáj a szenvedés
ó Istenem
miért van ez így
hogy több a szegény
s a kevés gazdagon él
hol írták ezt a törvényt
hogyha nem bírja
a nép, s ha lázad
s kiáltja Dózsa nevét
ki pusztítja majd el
a gazdagot és szegényt
s hol lesz a vége
mikor majd elég
s nem lesz több
gazdag és szegény