Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Leessek?

, 410 olvasás, Nosztromosz , 20 hozzászólás

Abszurd

Selymes szárnyad, lágyan simítja arcom,
bűvös hangod békét olvaszt szívembe,
hideg kezed kezembe csúszik,
és vezetsz át, a végtelen mesék földjére.
Ígéreted tisztán szól, elbódulok és indulok.

Nem!
Hazug a szó!
Szárnyad véresre karcolja hátam,
hangod rekedten szól,
hidegséged szúrja lelkem,
és nem vezetsz, hanem taszítasz engem.
Nem, nem megyek!
Hazug a szó!


Kis csöppenések, halk csobbanások… épp csak hallani,
figyelni kezdek, a sötétben kutatni… oly nehéz.
Valami belevág karomba, sercen a hús,
újabb seb nyílik, új cseppek hangja hív…
Forró patakokban távozik létem, nincs már lelkem,
sikolyom is elveszett a töredezett csendben.

Hazug, hazug a szó… nem létezel,
csak bennem rekedt egy jajongó sóhaj,
mit későn fedeztem fel.


Fent kötöttek ki, az oszlop tetején,
lábam a mélységbe lóg,
alattam töredezett sziklák,
mint egy száj fogsora.
Várnak rám, hogy leessem…
örömmel szaggatják majd testem.


Leessek?

Megjegyzés: 02.05.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Nosztromosz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 331
Regisztrált: 1
Kereső robot: 34
Összes: 366
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1973 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz