Navigáció


RSS: összes ·




Vers: bujkáló hold (blues)

, 364 olvasás, Zsiga Lajos , 22 hozzászólás

Sajgó lélek

tántorgok az úton,
mint bujkáló hold
a sötét éj mezején.
körülöttem nem
ragyognak csillagok,
nap is lesüti
szemét,
ha kinézek
magamból
az üres ablakon.

rozsdás álmaim
között,
nincs meleg
meg vetett ágy,
becsukta mögöttem
az ajtót,
rég
a zord halál.

egyre szűkebb
a folyosó,
kifakult tudatom
árnyékán,
leegyszerűsített
a lét kudarca,
kétszemélyes
nullává

megfagytak
a meleg szívek,
sikolt a szél
a kihalt utcán,
mintha
borotvaélen
táncolnék,
pedig rám várnak
az üres kukák.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Zsiga Lajos
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 316
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 349
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1901 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz