Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: CLXXVIII. szonett

, 312 olvasás, LouisdelaCruise , 12 hozzászólás

Álom

Nem látom szemeid, nem hallom hangod,
S a képed is rég elhalványult már!
Csak az őszi szürkeség, és a tél jajong,
- Hová tűnt, s miért múlt, a tavalyi nyár?

Ó-év terpeszkedik, jelen árnya,
Emlék arcokon a megfagyott mosoly;
Elsápadt álmom senki se látja,
Míg szunnyad lelkem az ágyamon.

S már, ha csak álmom a rebbenő két szemed,
S a halk suttogásod is csak képzelet;
Hadd aludjak, - álmomban hadd érezzelek,
- Aludjuk, s álmodjuk együtt át, e telet!

Álmomban megsimogatta arcom, csendesen,
Vagy nem is volt álom, csak nem ébredtem fel?

20080104

Louis De La Cruise


Megjegyzés: Téli álom

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Szonett
· Írta: LouisdelaCruise
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 183
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 203
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2511 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz