Navigáció


RSS: összes ·




Vers: homo homini lupus

, 333 olvasás, leguan , 6 hozzászólás

Abszurd

hol jártok retina ízű kicsapongások
míly kettős alakzat formál a Taurus jegyében
még meg sem fogant szuicid pillanatokat
kopár fellegek foszlányaira álmodtuk a jövőt
és lassan önmagát falva szublimál a háborgó végtelen
nem értettünk harsány hangok intelmeiből
olajos képzetek csókjáról szabtuk szabályos alkatunk
a hús vásznát lobogtattuk eljövendő szeleknek
míg csak parázsló vérszőnyegén el nem érkezett a teátrális éjszaka
most csönd
a kristályszín tropicana lassú rétegein átzuhanva
kegyelet martalék lett a neon-vért szomjazó ember
elektromos viharnászok amper-csókjain élvezkedő iszonyat
s már nem látni atmoszféra sziluettjét a távolodó alkony fényében

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: leguan
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 227
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2674 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz