hol jártok retina ízű kicsapongások
míly kettős alakzat formál a Taurus jegyében
még meg sem fogant szuicid pillanatokat
kopár fellegek foszlányaira álmodtuk a jövőt
és lassan önmagát falva szublimál a háborgó végtelen
nem értettünk harsány hangok intelmeiből
olajos képzetek csókjáról szabtuk szabályos alkatunk
a hús vásznát lobogtattuk eljövendő szeleknek
míg csak parázsló vérszőnyegén el nem érkezett a teátrális éjszaka
most csönd
a kristályszín tropicana lassú rétegein átzuhanva
kegyelet martalék lett a neon-vért szomjazó ember
elektromos viharnászok amper-csókjain élvezkedő iszonyat
s már nem látni atmoszféra sziluettjét a távolodó alkony fényében