Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Eltépő idő

, 515 olvasás, Tarpay , 27 hozzászólás

Elmélkedés

Parasztház.
Pitvar.
Fehérre meszelt fal.
Szögön pókhálós, poros…





Parasztház.
Pitvar.
Fehérre meszelt fal.
Szögön pókhálós, poros
paprika-füzérek.
Hulló Nap.
Fáradt Nyár.
Szakadozott ökörnyál
integet a
kertek-alja
hűvösében
belopódzó
kora-őszi szélnek.

Kis-sámlin nagyanyám
kukoricát morzsol.
Csövet csővel.
(ős-mozdulat ez, mit régen tanult
egykori nagyanyjától)
Pattognak a szemek.
Rájuk ügyet se vet.
Keze néha megáll,
szeme múltba réved;
szüleire gondol.

Köténye széléhez
sivalkodva futnak
alig párnapos csibék.
Izgatottan kapkodnak
szétpergett szemeket;
látszik, hogy kicsik még.
A megfontolt vén kotlós
kimérten lépeget,
unottan hajol le,
éppen csak szedeget.

Édes Nagyanyám!
Te alkotó része voltál e képnek,
de rajtam, keserű unokán,
ma ostorcsíkot húznak
a közösen meg nem élhetett emlékek.
Emiatt is fáj előre látnom,
hogy a jövőben születő
dédunokámon,
mint vesz majd erőt a bánat,
ha olvassa, e versben
már tudtam: számomra ő
nem lehet megismerhető,
s hogy nekem most fáj a tudat
hogy engem sosem láthat.

Megjegyzés: sárgult fénykép után, gondolat-szabadon

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Tarpay
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 228
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.8421 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz