Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Rohadtka történet

, 360 olvasás, kapolyi.gyorgy , 17 hozzászólás

Elmélkedés

Hát jó nagy marha, aki tekintettel van másokra, átmegy Terézanyába, meg ilyesmi. Hülyére veszik, kihasználják, de szerencsétlenségére nem tudják elkedvetleníteni, mert olyan. Olyan balga és megbocsátó, hogy kinyílik a bicska. Aki egy pofont megköszön, és kenyérrel dob vissza, az a jóság és türelem olyan szintjén haldoklik, hogy már csak múltidőben beszél róla a nagyérdemű Seggfejnek tekintik, és röhögnek rajta, kicsit restellve saját érzéketlenségüket, de az ember magának hajlamos megbocsátani. A jóság ingerültséget, és alamuszi hajlamokat generál az áldozatban, míg a szigorú hidegség tiszteletet. Ha Down kóros fugu képpel fordulsz valakihez, egyből nem tud hova tenni, ha kedves vagy, lekezel, kitör rajta a tévhitének köszönhető felsöbbrendüségi tudat. Mert a tudat teszi az embert, nem a józan esze.

Ha kemény- emelt hangon azt mondod valakinek: Maga!… jöjjön ide. Az odamegy. Ha-örülnék, ha idefáradna, azonnal tele lesz önbizalommal, és visszakérdez: Minek?
Mert a kommunikáció, egy pofátlansági vetélkedő. A goromba fellépés, kiváltja a másikból a nyulat, aki megérzi a potenciális ellenfél szagát, és nem mer felébredni benne az oroszlán. Persze ő is érzi ezt a kínos nyúlságát, és hazafelé menet gondolatban széttépi az őt inzultálót, majd hazaérve kiereszti mérgét, rázúdítva egy nála biztosan gyengébb áldozatra. Így bizonyítva maga előtt oroszlán voltát, mert ő az, csak nem akart balhét, azért ment át nyúlba. Hogy a látszat uralkodás miért ad erőt és biztonságot valakinek, ezt nem értem, felteszem azért, mert ő is tudja titokban, hogy egy puhány-szar alak, és ezt az elviselhetetlen érzést feledtetni kell valamivel, hogy mások észre ne vegyék. Ő, minden erejével megpróbálja elhitetni magával az áhított oroszlán voltát, gyakran sikerül is, csak ne találkozzon egy erősebbel. Ilyenek ezek a műanyag gladiátorok, tele van velük a világ.
Nagyon egyszerű lenne a történet, ha bajbajutott embertársamon úgy át tudnék lépni, mintha ott sem volna. De ott van a nyavalyás, nincs mese, én meg segíteni próbálok rajta, holott tudom, nem teszem okosan. Ő utólag hálás érte, ami hála útálatba megy át, mert a hálaérzet terhes, és e felett érzett dühét rámönti. Ez egy ördögi kör, ha nem segítesz rühelleni fogod magad, ha meg igen, akkor megérdemled a következményeket. De sajnos az ember gyarló és hülye, menet közben képes ugyanabba a gödörbe tízszer is belelépni, amiért aztán mindenkit hibáztat, csak magát nem. Mivel nem egyedi esetekről van szó, hanem egy folyamatról, kitölti az illető hétköznapjait, unalom szóba sem jöhet. Ez azért szerencse, mert biztosít egy állandó elfoglaltságot, biztonságérzetet okoz, hogy hosszútávon látni a dolgok biztos meglétét. Nem kell naponta drukkolni, hogy mit fogok csinálni mondjuk holnapután. Nem érhet a vád, hogy egy pudlispringer vagyok, aki azt sem tudja mi lesz. Hát azért ez nem semmi, egy előre programozott ember az egészen más, még a tartása és arckifejezése is megváltozik. Ezt mind a fontosságtudat, és a biztonságérzet teszi. Így lehet valakiből egy űbermensch, akitől az isten ments. De ezek a honfitársak leginkább űbermancsokra sikerednek, és a sors iróniája az, hogy észre sem veszik. De ha már így sikerült, jobb is, mert ha nem így lenne, tele volna az utca megzavarodott, bizonytalankodó emberekkel. Ez még nagyobb zűrt okozna, mint ami van.

Szóval jó nagy marha, aki tekintettel van másokra. Az ellenségeinek tesz szivességet, mert önkezével hordja magára a szart, megkímélve az ellenpártot ettől az alantas munkától. Lehet, nem szép amit mondok, de te csak foglalkozz magaddal, ezt más úgysem teszi meg, és inkább restellkedjél érzéketlenséged miatt, de jobb a békesség. Ne aggódj, így is, úgy is útálni fognak. Ez a képesség mindenkiben megvan, nem rövidítesz meg senkit.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Próza
· Írta: kapolyi.gyorgy
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 178
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 202
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.2123 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz