Gólyamadár, szép a csőröd,
Látom tollad van, s nem szőröd.
Kémény csúcsán, ott tanyázol,
És friss békát vacsorázol.
A kislányok, ha meglátnak,
Szerte-szana szaladgálnak.
Megmozgatnak minden hegyet,
Hogy ne kapják be a legyet.
Szegény gólya, pusztul, habár,
Évek óta védett madár!
Szalma fészek közepében,
Tojást óvja a csőrében.
Jelképe ő a parasztháznak,
Rá csak rossz fiúk vadásznak.
Csecsemőt a gólya hozza.
A kis gólyát meg tán a posta?