"… Kezemben izzik már a fény, magasra tartom, energiavillámok szakadnak ki belőle. Kék lángjuk bevilágítja a köröttem tomboló fekete örvényt. Ruhám már cafatokban, de testem, mint földbe szúrt acélkard, töretlen áll…"
Kezemben izzik már a fény, magasra tartom, energiavillámok szakadnak ki belőle. Kék lángjuk bevilágítja a köröttem tomboló fekete örvényt. Ruhám már cafatokban, de testem, mint földbe szúrt acélkard, töretlen áll. Lelkem a viharral együtt, kacagva őrült táncot jár. Mint ügyes karmester, úgy irányítja az őrjöngő szelet és a villámok fényéből misztikus, lángoló hálót szövöget. Bonyolult mintája élettől lüktet és lassan teljessé lesz.
Erősödik az örvény, sikolya csontot karcol. A Halál, mint ügyes nagymacska óvatosan oson mögém. Kiereszti karmát és ugrik… torkon ragadom. Nyakának roppanása a vihart is túlharsogja és egy pillanatra, megdermeszti az Időt, de csak egy pillanatra, hamar feleszmél, majd közönyösen vállat von és tovább száguld. A Halál teste, mint rongybaba omlik össze és finom porrá válva az örvénybe olvad.
Kezemben izzik a fény… most én uralom az örvényt, és a lángokból szőtt pókháló közepére ugorva, acélos kézzel szövöm világom új reményét.
1. Kezemben izzik a fény… most én uralom az örvényt, és a lángokból szőtt pókháló közepén, acélba vonva áll az Én.
2. Kezemben izzik a fény… most én uralom az örvényt, finoman, gyengéd kézzel elcsitítom, hagyom hogy körém fonódjon és köpenyként betakarjon. Megnyugszik a világ… elindulok.
3. Kezemben izzik a fény… most én uralom az örvényt. Megrázom magam, a fénylő háló közepére ugrom és elmerengve pengetni kezdem a szálakat… Merre induljak? A csengő dallam messze száll és a távolban remegni kezd a világok közti határ. Lassan bomlik már a fal, közben én csak nyugodtan szövök tovább…
Megjegyzés:
A végén, gondolati utazás három másik szálon… még csak most indulok a pókhálón.
01.25.
Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 3
Kereső robot: 16 
Összes: 84
Jelenlévők:
