Miért Te kísértesz minden éjszakán?
Miért vágyok utánad nap s nap után?
Nem tudlak kiűzni a gondolataimból,
Bennem ezernyi kérdés illúziót rombol…
Miért Te kísértesz minden éjszakán?
Miért vágyok utánad nap s nap után?
Nem tudlak kiűzni a gondolataimból,
Bennem ezernyi kérdés illúziót rombol,
Ismerlek, de mégsem, és ez kínoz,
A tehetetlenség az mi a sodromból kihoz,
Sok megtörtént dolog okoz álmatlanságot,
Másoknak ez már könyörtelen válóok.
A kérdéseimre hol vannak a válaszok?
Aranykalitkában élő rabod vagyok.
Mint a pillangó mi folyton új virágra száll,
Vágyaidra hallgatva újdonságra hajtottál,
Mert neked a régi kopott is egyben,
S a szeretet nem talál utat lelkedben,
Vágyaid messze állnak az enyémtől,
Elegem van minden hamis reményből,
Inkább maradok e világban egyedül
Minthogy az erőszak kerekedjen felül.
Nem tudom mi vezet téged az utadon,
Hittem, ha szeretlek s a jóságom adom
Akkor elérem a célom, a boldogságom,
Mit Veled örökkön tartónak érzek,
De lehet csak az érzelmeim csalnak meg.
A puszta vágyból képtelenség megélni,
Nem lehet képzelgésekből remélni,
Tények kellenek, s bizalmat adó tettek,
De vannak kik erre még fel se nőttek,
Az emberi elme szárnyalása határtalan,
De boldogság nélkül élni céltalan;
Ilyet nem kívánok senkinek,
A boldogság percei mik igazán éltetnek!
Megtaláltam Veled az "örömperceket",
De ez a szerelem a boldogtalanságba temet,
Bárcsak felnőnél és látnád végre a lényeget,
E szív nem pusztán a két szemedért szeret,
De ha neked csodálat kell hát keresd!
Óvd a látszatot ha a Te szíved ettől repes,
Szeretlek, de hiába mondom, nem hiszed,
Űzd hát tovább az elérhetetlent…