RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2008-01-18 10:00:00, 239 olvasás, koma , 0 hozzászólás
egyedül állt a fényben a sugár elvakította hunyorgott hiszen fájt nagyon de a fejét el nem fordította egyenesen nézett fel a várakozó fénybe belül már reszketett de nem mutatta, hogy félne erősnek akart látszani a sok remegő között megmutatni mindenkinek többé már nem üldözött csak nézte a fényt tudta már nem bírja sokáig de inkább így pusztul el ahogy élt idáig büszkén és felemelt fejjel nem bánva semmit minden tette önmaga volt nem bántott senkit nem tudta most mi várja a fény az arcába mart nem tudta még meddig bírja de mozdulatlan maradt ha mennie kell, hát indul nem félt már semmitől a fényben állt kicsit eltávolodott már mindentől egyedül állt ott ahogyan életében már annyiszor egyedül várt ott most úgy hallotta valaki szól belőle lebegtek elő a szavak mint egyszerű dallamok kiáltani akart hiszen a Fény is én vagyok szavai elhaltak benne feloldódott minden emberi amit magával hozott a kavargó fény-dallamok között lassan Ő is Fénnyé változott
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς