Navigáció


RSS: összes ·




Próza: A Gőzben

, 247 olvasás, kapolyi.gyorgy , 4 hozzászólás

Abszurd

A forró-nehéz pára az első légvételekor lávaként ömlött tüdejébe, olyan érzést keltve, hogy megfullad, és szétrobban. Tátott szájjal, üveges tekintettel meredt magaelé, alsó állkapcsa rágó mozdulatokat tett.
A mellette álló síkos tapintatú oszlopba kapaszkodott, megszédült a kellemetlen élménytől. Lassan múlni kezdett a rettenetes érzés, látása is úgy-ahogy feltisztult, ködösen kirajzolódott előtte a gőzölgő medence, vizilovakként dagonyázó kötényes férfiakkal. Úr Isten-gondolta görcsölő eltompult öntudattal. Ez egy rémes hely, ritkán láttam ennél ellenszenvesebb, gusztustalanabb képet.

Most óvatosan odacsúszkálok ezen a vizes kőpadlón az akváriumhoz, beleereszkedem a vízilovak közé, és ugyan úgy bambán és gondolatok nélkül átadom magam az időtlen semminek mint ők.
Csámpás-esetlen mozdulatokkal közelített a medence felé, úgy totyogva, mint egy szánalmas bádogember. A márványperemen mégis megcsúszott, karjaival vadul kalimpált, és belezuhant a gőzölgő melegvízbe. Egy hegyomlást meghazudtoló dübörgő csobbanással landolt, és elmerült. Mikor a rosszízű melegvízzel teli szájával a felszínre került, látva magakörül a rosszalló tekinteteket, legszívesebben ismét alámerült volna. Az össznépi kloaka víz alatti fala mentén kőpad húzódott-azon tehénkedtek a többi förtelmek-odamászott ő is, nem nézve senkire.

Mennyi randa, formátlan és gusztustalan ember-kémlelt körül merev arccal, és ezekkel a fertelmekkel ülök egy vízben, ezekkel, akikkel még szárazon sem kívánnék kezetfogni. Ezek a felázott gusztustalan disznók itt vetik le magukról elhalt hámsejtjeiket-ezektől olyan a víz felszíne, mintha a tiszavirágos Tiszában ülnék, ez a nyáladék körülvesz, rám ragad és bevon, oszló vízi tetemet csinál belőlem, egy partra sodródott döglött állat benyomását keltve. Atya világ - morogta, ha még egy darabig maradok, úgy fogok undorodni saját magamtól, mint ahogy utálkozom ezektől itt körülöttem. Biztos egyik-másik diszkréten pisilget, belefolyatja a nyálát, és még a rossznyavalya tudja mit nem csinál, én meg ülök ebben az abalében, és még fizetek is érte. Ez semmivel nem lehet rosszabb a purgatóriumnál, ott legalább nem kell másokkal ilyen intim közösségben lenni, nincs köztes anyag, ami egy testté kényszerit a többiekkel. Hogy honnan a fenéből jutott eszembe idejönni, ezen az elkövetkező években még töprengenem kell, ha ezt egyáltalán túlélem-fejezte be rezignált undorral, és egyre nőtt benne a felháborodás. Egész lényére rátelepedett egy émelygés ami egyre nőtt és terebélyesedett. Nagy levegőt vett, és egy lendülettel kilökte magát a förtelmes lavórból. Akkora utálatot érezve embertársai iránt, hogy még őt is megijesztette. Tántorogva elcsúszkált a zuhanyozóba, és olyan vehemenciával sikálta kivörösödött bőrét, hogy szinte fájt. Már a zuhany vízsugara alatt jobban érezte magát, olyan felszabadultan rohant az öltözőbe, mint egy viháncoló gyerek.
Magára kapkodta ruháit, a meglepett kabinosnak nagyobb borravalót nyomott a kezébe, és pillanatok alatt az utcán volt.

Óriási megkönnyebbülésében szinte lebegve úszott a járdán. Vele szemben jövő szomszédja meglepetten nézte.
Mitől vagy ilyen feldobott - kérdezte, csak nem nyertél a lottón?
Nem nem-válaszolt vidáman, gőzfürdőből jövök.
Hiába - mondta az ismerős. Mindig mondom otthon, hogy a gőz csodákat tud művelni az emberrel. De csak kiröhögnek, pedig te vagy az élő példa, hogy igazam van.
Én bizony - mondta vidáman, ha máskor nem hisznek neked, bátran hivatkozz rám.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Próza
· Írta: kapolyi.gyorgy
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 130
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 145
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1003 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz