Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kire szívem vár

, 349 olvasás, ejszaka , 10 hozzászólás

Szerelem

"… Nem lesz senki talán,
Ki szívem elragadná,
Ki karjaiba fonna sejtelmes éjszakán…"





Megint eljött az alkony
Szomorúan nézek ki az ablakon.
Egyedül maradtam,
Mikor rám talált az éj,
Mikor kispárnámat szorítottam
Könnyem fátyolán át.
Egyedül vagyok, de szeretnek,
A néma lakásban néha kacaj
Csendül fel.
Mégis ahogy a sötétség elér
Képzeletem az éj szörnyeié.
Miattuk sírok, mert félek,
Elragadnak,
Magánnyal sújtanak.
Nem lesz senki talán,
Ki szívem elragadná,
Ki karjaiba fonna sejtelmes éjszakán.
Nem félnék, ha lenne, ki védene,
Magányomon úrrá lenne;
Kispárnám helyett őt ölelném,
Könnyem helyett szemébe nevetnék.
De megint eljött az alkony,
Szomorúan nézek ki az ablakon.
Gondolatom csalfán százfelé száll,
Mintha nem lenne más, mint kismadár.
Ideröppen aztán oda,
Végül visszatér magányomba.
Képzeletemben él már,
Kire szívem minden éjszakán vár.
Látom magam előtt,
Ha szememet elöntötte a könny.
Ha fáradtan ölelem át
Átsírt kispárnám,
Magam elé képzelem,
Szerelmesem vállán hajtom így
Álomra bánatos fejem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: ejszaka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 3
Kereső robot: 29
Összes: 238
Jelenlévők:
 · bArthAKata
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1522 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz