Ó, Tamás, Tamás,
Átok, áldás, varázs!
Átka az isteneknek,
Áldása a szívemnek,
Varázsa életemnek,
Tengere félelmemnek.
Ó, Tamás, Tamás:
Szerelem és parázs!
Szerelem, mely nem fogy el,
Félelem: mikor hagysz el?!
Átkos, örök szerelem,
Bűvös parázs lelkemben!
Ó, Tamás, Tamás!
Állandó bújkálás!
Mindig csak titkok sora,
Szavak pecsételt hada,
Álmok édesbús bora,
Messzi országút pora!
Ó, Tamás, Tamás:
Titkos, bús bújdosás!
Mindig - távol Kedvesem;
Bús magány az éjjelem.
Hazugság - hálót fonunk,
Futunk, bújunk, álmodunk!
Ó, Tamás, Tamás:
Lobogó és csodás!
Csillagok a mély egen,
Sötét folyó éjjelen,
Kályha tüze éjszakán,
Gyertyaláng tél derekán!
1988. nov. 20.
Megjegyzés: A vers 20 évvel ezelőtt készült, és bár egyetlen betűt sem változtattam rajta, nem döcög… mit tesz a boldogság az emberrel?