Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sas

, 804 olvasás, Zolewee , 12 hozzászólás

Álom

Álmomban kőszirtre szálltam,
Sas voltam – madár,
Körmöm karvaj,
Ragadtalak - magamnak…





Álmomban kőszirtre szálltam,
Sas voltam – madár,
Körmöm karvaj,
Ragadtalak - magamnak,
Akartalak, s felfaltalak…
Nem közös - eggyé válni akartam,
Hanem beépíteni önző magamba,
Kitölteni bennem a hiányzó űrt,
De maga csak megadón, szótlanul tűrt.
Dühített, őrjített ez az arrogáns
Lenéző jóság, önfeláldozás.
A célomat – látja? – így is elérem,
Az öntelt húsát lassan megemésztem.
Az arcáról végre eltűnik az öröm…
Miközben vérét kéjesen szürcsölöm,
S édes - sós erejét magamba töltöm.
Véredet vettem, húsodat téptem,
Leheleted lett új éltem,
S tested magamban
Végleg eltemettem…
Leizzadva ébredtem.


Megjegyzés: Shagával közös költeményünk

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Zolewee
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1445 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz