Látom, már nem talállak meg iwiwen. Azt hittem, meghagyják majd, hogy emlékezzünk rád… A képeket nézve kicsit visszajöttek azok a hosszú órák, amiket beszélgetéssel, nevetéssel töltöttünk. Nagyon hasonlítottunk, most már úgy érzem. Tán te voltál az én akaratos, erőszakosabb oldalam… Egy jó barát. Mégsem sejtettem, mi zajlik benned… Tán még a felét sem. Csak a külcsínyt láttam, mint más, pedig a barátod voltam. Te magad mondtad.
Ha valaki azt mondta volna, hogy ez lesz, nem hiszek neki. Számtalanszor gondolok arra, milyen lett volna ott lenni, visszarántani téged, hogy aztán hazatérhess, úgy, ahogy minden nap tetted. Ha előre tudtam volna, és elmondom neked, valószínűleg nem hiszed el. Ijesztő belegondolni, hogy is történt. Inkább nem is gondolok rá.
Egy héttel előtte írtál. Zsófiról kérdeztél, én pedig gondoltam, majd válaszolok máskor. Úgy hittem, még megtehetem. Szégyen, de azt mondtam magamban, van jobb dolgom is. Ha most azt mondom, semmit sem tennék szívesebben, mint hogy levelet írok neked, vajon elhinnéd? Volt idő, hogy azok közé álltam, akik téged kritizáltak. Szörnyen sajnálom! Megérteni kellett volna, nem elítélni. Persze néha védtelek, de ez akkor sem változtat semmin. Ha most odafentről látod lelkem, tudod, hogy igazat beszélek.
Nővéred azt kérte, ne gyászruhában menjünk. Utáltad a gyászruhát. Én is utálom. Farmerben jöttem, fülhallgatóval a fülemben, mintha csak egy régi baráthoz jönnék. Mindenki más feketében jött… Én úgy érkeztem, mint régen. A kisszoba televolt. Látnod kellett volna! Mind könnyező fiatalok, csak egy-két idősebb arc… A lányok, és még a fiúk is sírva távoztak, hiába próbáltak erősnek látszani. Nekem csak akkor szökött könny a szemembe, amikor az urnára pillantottam, aztán a képre, majd az idézetekre… Barátom! Azt állítottad, nem tudsz elképzelni könnyekkel a szememben. Hát most sírtam. Úgy, mint egy kisgyerek. Láttam a szüleidet. Két hét alatt éveket öregedtek, és a Karácsony gondolata nem csak nekik, de már nekem is szörnyű emlék lesz csupán… Igaz, nem akkor történt, de megpecsételte az ünnepek hangulatát. El akartam köszönni édesanyádtól. Lekezeltem édesapáddal, akinek folytak szeméből a könnyek. Keservesen zokogott, még három hét után is. Tán minden este ezt tette az elmúlt hónapban… Édesanyád nyakába borultam. Sírtunk. Sírtunk így hárman. A szülők és a barát, akinek nagyon hiányzol. Tán még semmi nem fájt ily nagyon…
Adasko, nyugodj békében!
|
Online látogatók:
Látogató: 46
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15 
Összes: 62
Jelenlévők:
