"… Csodálatos vagy,
tűz a szerelmed,
a mélyben is a tűz ég,
amerre indultak a vastag gyökerek…"
Még egy tavaszt várok,
bár most így Veled
dermedhetnek rám a ködös telek,
nem érzem, hogy fázok.
Csodálatos vagy,
tűz a szerelmed,
a mélyben is a tűz ég,
amerre indultak a vastag gyökerek.
Csak a köd, mitől nem látok,
aggasztó olykor.
Félek, hogy eloszlik
élő álmaim holdfény-sodorta aranyfonalai,
s rámtör a szomor.
Kezed ha érint,
szemed csillogása,
ajkad mosolyai,
egyaránt nyugtatnak.
Mert bennem szerelem él,
s ha hizeleg a tél is,
mégis
csak Veled
még sok sok tavaszt várok,
hogy
fogadhasd mit ad
kezedben az élet,
hogy
feledd a múltad
s szeresd a szépet.
Kellene már a nap, hogy boldog is lehess.
Jöjj hát tavasz, mit annyira várok,
hogy napfényben ússzanak a cserepesvirágok.