Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Minden a semmiből

, 446 olvasás, szabadalom , 18 hozzászólás

Sajgó lélek

Szerettem volna arcodon szaladni az elmúlásba,
mint beszédes ráncaid nevetnek egyre-másra,
de családi albumunk bezárult előttem, felnőttem,
ahogy besárgult arcokon kihullt a felejtés belőlem.

S szerettem volna szemedben tiszta maradni,
ahogy testemből egy eltévedt út térképe szakad ki,
de hallgatag ráncaid a sötétség gödreivé váltak,
mint kegyetlen pap morzsolja vétkeim a mának.

Szerettem volna ajkadon megszületni végleg,
ahogy felhőkön fürdik az istenfélő végzet-képzet,
de fiatalon őszülő karod simít végig minden csillagot,
mint életem összezavart léptein elidőz a kint hagyott.

Szerettem volna hajadba temetkezni rendre,
de ismerős szavak tornyai nőnek sebző ékezetbe,
ahogy pokolra vetik a mennyet az angyalok,
mint lélekfiókom titkai hevernek az asztalon.

Szerettem volna, de te ezt már jobban tudod nálam,
térdelő vétkeit állni a világnak, hatalmát a mának,
mint bokorban rejtett pillantásokat bezár az idő.
Szerettem volna, de magához ránt minden a semmiből.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: szabadalom
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 205
Regisztrált: 3
Kereső robot: 26
Összes: 234
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.3223 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz