Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Éjjeli merengés

, 361 olvasás, Mary_Weawer , 2 hozzászólás

Szerelem

Hallkan suttog az éjjel.
Örökkévalóságnak tűnik,
Sötét elnémulásnak,
Mint mikor a rabot…





Hallkan suttog az éjjel.
Örökkévalóságnak tűnik,
Sötét elnémulásnak,
Mint mikor a rabot
Az ítélőszék elé viszik,
S közben gondolkodik.
Csak a Hold világít
Fényesen és tisztán,
Keveretjén
Szerelemre lép
Az örökkévalóság,
A sötétség s a fény
És lágyan suttogja
A szelíd szavak
S a szél,
Hevesen lüktető
Tangóját.

Megjegyzés: Első alkotásom 2008-ban.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Mary_Weawer
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 341
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 371
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.9333 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz