"… Debreczeni nyomozó a bálterem egyik asztalánál ülve tölti idejét.
Meglepetésére egy ismerős arcot pillant meg. Ivanics Tibor sétál el előtte. A nyomozó már nem egy CD-jéről hallott Ivanics Tibornak.
- Uram! – szólítja meg Debreczeni Ivanicsot az asztaltól.
- Igen! – fordul arra Tibor.
- Kérem, foglaljon helyet. – mondja a nyomozó.
- Rendben.
A férfi leül a nyomozó elé…"
5. fejezet - Fontos vagy!
Debreczeni nyomozó a bálterem egyik asztalánál ülve tölti idejét.
Meglepetésére egy ismerős arcot pillant meg. Ivanics Tibor sétál el előtte. A nyomozó már nem egy CD-jéről hallott Ivanics Tibornak.
- Uram! – szólítja meg Debreczeni Ivanicsot az asztaltól.
- Igen! – fordul arra Tibor.
- Kérem, foglaljon helyet. – mondja a nyomozó.
- Rendben.
A férfi leül a nyomozó elé.
- Debreczeni Buda, nyomozó. – nyújt kezet, kissé felállva, a nyomozó az énekesnek.
- Ivanics Tibor!
Kezet fognak.
- Tudja – kezdi Debreczeni –, ez a hajóutazás nagy ajándék számomra. Mert egyszerű nyomozó létemre ekkora sztárokkal találkozhatok, mint például ön, vagy Özv. Bekheit. De említhetném még Heiling Hannát, Radácsi Erikát… - áradozik a nyomozó, némi "direkt rajongással". – Kell ennél több?
Ivanics mosolyogva mondja mondata első szavát.
- Köszönöm, de ön most ugye hivatásilag van itt?
- Igen – komorodik el Debreczeni –, sajnos így van. Mindig borzalmas, ha ilyen fiatal nők halálát kell kinyomoznom.
Ivanics bólogat.
- Ha szabad kérdeznem, mire jutott a nyomozásban?
- Sajnos titkos.
- Megértem, de egyszer kiszállt a hajóból.
- Milyen jól tájékozott.
- Csiripelnek a verebek. – mosolyog Ivanics Tibor.
Debreczeni mosolyogva feljebb emeli az állát.
Néhány másodperc csend költözött a beszélgetésbe.
- A gyilkosság estélyekor is szép kis parti volt itt, nem igaz? – így a nyomozó.
- Így van, ha arra akar kilyukadni, hogy én hol voltam hát elmondom; egész nap a táncteremben tartózkodtam. Egészen addig, míg ön be nem jött, és akkor leállítatta, a zenét majd közölte a tragédiát. Ezután mindenkinek a kabinjába kellett mennie. Így tettem én is. – fejezi be Ivanics Tibor.
- És volt önnel valaki?
- Nem, sajnos nincs halálbiztos alibim.
- Nézze, ha nem a kérdéseimre válaszol természetes, hogy azt hiszi, gyanúsítom.
- Nézze Debreczeni, ön vagy nyomozó, vagy riporter. Ha nyomozó és azt kérdezi volt-e velem valaki, akkor arra kíváncsi van-e alibim. Ha ön riporter és azt kérdezi volt-e velem valaki, akkor a magánéletemre kíváncsi. Én úgy tudom, ön nyomozó.
- Uram – kezdi Debreczeni –, én nem gyanúsítom önt.
- Rendben, ennek örülök. Ha most megbocsát. – áll fel Tibor.
- Viszlát. – köszön Debreczeni.
Ivanics bólint és elsétál. Áthalad a táncparketten és a túloldalon lévő asztalsor egyik asztalánál, megpillantja Kiss Edina, modellt.
- Jó napot kívánok, hölgyem. – köszön a férfi.
- Jó napot! – mosolyog Edina.
Fórmás arccal, gyönyörű hajkoronával, egyedi, utánozhatatlan mosollyal és tökéletes testtel büszkélkedhető fiatal lány.
Debreczeni, asztalánál gondolkozik.
- A gyilkosság este 11.00 és 11.35 között történt. Edit férje azt mondta, hogy 11.00– kor még táncoltak és akkor köszönt el, hogy lefekszik. 11.35– kor, pedig megtalálta a hullát. Szűkítenem kell a kört. – dől hátra a kanapén a nyomozó. – Akik megölhették az újságírónőt csak a vendégek közül kerülhet ki, kivéve egyet…
- Jó napot kívánok! – szakítja meg Debreczeni gondolatmenetét Heiling Hanna, és vele van Radácsi Erika is.
- Leülhetünk? – kérdezi a színésznő, Hanna megszólalása után néhány röpke pillanatot követően.
- Hogyne. – mondja rögtön Debreczeni de, ekkor már vele szemben ül a két hölgy.
- Mire jutott a nyomozásban? – szegezi kérdését Debreczenihez Erika.
- Sajnos ez titkos.
Heiling bánatos arcot vág.
- Miért?
A férfi vállat von.
- Pedig mi nagyon közvetlen férfinek ismertük meg önt. – mondja nyájas hangon Radácsi Erika.
Debreczeni szélesen elmosolyodik. Már-már elneveti magát.
- Valóban? Ismerjük egymást?
Erika zavartan Hannára néz, süt róla, hogy nem tudja, mit mondjon. Hanna elkezd hebegni.
- Az ön… az ön társaságában lenni olyan… olyan érzés mintha egy baráttal beszélgetnénk, akit már ezer éve ismerünk.
- Aha! – válaszolja Debreczeni.
Ám még mindig néma marad. A Heiling-Radácsi páros legnagyobb bánatára. Debreczeni tekintete a táncoló tömeget találja meg, nem véletlenül.
- A gyilkosság estélyekor is szép kis parti volt, nem igaz? – mondja mosolyogva Debreczeni és még mindig a tömeget nézi.
- Ne is mondja – kezdi kacagva Radácsi –, úgy berúgtam… - elakad a nő szava.
Erika nagy, tágra nyitott szemei Debreczenire bámulnak, remélve, hogy a férfi nem hallotta meg utóbbi mondatát. Ám a férfi döbbent arckifejezése – ami most már Radácsi Erikára vetült – mást árul el. Hanna zavartan csapkodja tekintetét, kezét néha arca elé téve.
- Akarom mondani, annyi koktélt, ittam, hogy majdnem berúgtam! – mondja Erika a "majdnem" szóra nagy figyelmet fordítva.
Debreczeni egy centi hosszúságig kinyújtja a nyelvét, mereven Erikát nézi és bólogat.
- Mondja csak, hol volt a kérdéses éjjel 11.00 és 11.35 között?
- Jesszusom, maga engem gyanúsít?
- Dehogyis! Ezt minden vendégtől megkérdezem.
- Akkor rendkívül népszerű lehet. – jegyzi meg Hanna.
- Nekem nem az a feladatom, hogy népszerű legyek.
- Hát hogyne – kezdi Radácsi –, és visszatérve a kérdéséhez; egész nap itt a táncteremben voltam Hanna barátnőmmel - mutat az idős műsorvezetőnőre Erika –, csupán tizenegy felé – és 7-8 koktél után - mentünk el valahová Hannával. – jegyzi meg Radácsi Erika.
- De nem Máhr Editet megölni! – emeli fel mutató ujját Heiling.
- Hát? – kérdezi apró mosollyal az arcán Debreczeni.
- Toalettre kellett mennem. Együtt mentem Hanna barátnőmmel.
Ivanics és Kiss Edina a túloldalon egy asztalnál beszélgetnek. Edina épp sminkeli magát.
- Te smink nélkül is gyönyörű vagy. – bókol Tibi.
- Az kevés! Annál is szebbnek kell lennem. – mondja Edina. – Ha visszatérünk Budapestre egy szépségversenyen, veszek részt. Egyszerűen káprázatosnak kell lennem.
- Én megelőlegezem neked az első helyet. – így Tibi.
Edina elmosolyodik.
- Olyan kedves vagy – mondja nyájas hangon –, mindig ilyen gáláns vagy?
- Miért kérdezed?
- Tavaly a Balatonon is ilyen kedves voltál.
- Sokat jelentesz számomra! – mondja őszintén Tibi.
Edina oldalra fordítja fejét, elmosolyodik, mosolya egészen egyedi, minden férfit ezzel vesz le a lábáról. Leteszi nesze szereit, majd ülve átkarolja a férfit.
- Te is nekem!
(folytatása következik)
|
Online látogatók:
Látogató: 60
Regisztrált: 4
Kereső robot: 15 
Összes: 79
Jelenlévők:
