Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ködös hajnalra ébredek

, 1980 olvasás, Szalesz , 28 hozzászólás

Gondolat

Ködös hajnalra ébredek. Álmaim
Kusza fonalait bogozom valósággá.
Keresztül az elmúlt tíz év fátylain
Körülvesz egy hang. (Emlék-énem mintha szánná).

Kerekre nyitom szemem. Nem akarom
Keserves szavait hallani többé.
Keltem lassan égni kezdő tudatom
(Kívánva, bár ne csengne fülembe örökké!).

Kiáltása mégsem hal el. Döbbenten
Kémlelem a mennyezetet: ez nem félálom!
Kattog a szívem, majd’ kiugrik menten
(Könyörgő hangját végleg feledni kívánom!).

Két perc és vége is. Előre tudtam:
Kegyes csönd támad, a levegőbe költözik.
(Kelek hát, s ahogy tíz tél óta mindig,
Kinézek az ablakon: már csak pörkölik).

2007. dec. 18.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Szalesz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 233
Regisztrált: 0
Kereső robot: 51
Összes: 284

Page generated in 0.178 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz