Napok telnek, évek múlnak,
emlékezünk, mikor gyertyák gyúlnak
elfeledett korok hűsítő szelére,
elnyűtt ifjúságunk napfényes delére.
Könnyek hullnak, mosolyok jönnek,
feledés- fonálból hálókat szőnek,
amit magunk mögött hagytunk: az évek,
de ki azt hiszi, mindez csak játék volt: téved.
Kit egyszer megszeretsz, igazán sosem felejted el.